Őszintén szeretni

Az életünkben minden okkal történik. Minden ember, aki belép az életünkbe, céllal érkezik. Ezek a célok hol nemesek, hol pedig a rosszból kinövekvő bölcselet magvai. Tanulunk és tanítunk ezen a földön. De bármilyen életutat is tudunk magunk mögött, a tiszta szeretet erejét soha ne becsüljük le. Mert bármin is vagyunk túl, vagy bármi előtt is állunk, hinnünk kell abban, hogy a szeretet oltalmaz, és fényt ad.

olvass tovább

Van miért tisztelni egy Férfit

Sokan azt gondoljuk, könnyű a férfisors, de abba nem gondolunk bele, hogy míg mi nők, bár sok dolgot másképpen, hitünk szerint mélyebben élünk meg, addig egy férfi ugyanezt képes átélni, átérezni, csupán azzal a különbséggel, hogy ők nem mutathatják olyan könnyen a világ felé fájdalmukat.

olvass tovább

Mindannyian az alfahímre vágyunk?

  • 2018. április 29.

Nőként azt kell mondjam, hogy vonzó egy férfiban, ha magabiztos, ha van öntudata és kiemelkedik a középszerűségből. De ez egyet jelent-e azzal, hogy a nőknek alfahím kell? Illetve, hogy a magabiztos, tökös pasas valóban egyenlő-e az alfahím címkével? Ez már egy sokkal bonyolultabb, összetettebb kérdés.

olvass tovább

Laza kapcsi

Én sosem hívtam így, utáltam ezt a kifejezést. Virtuális társkeresők fülledt játszótereit, levegőtlen, fojtó chatszobáit juttatta eszembe, ahol egyszer jártam már, de nem akarok soha többé visszamenni. Laza kapcsinak te hívtad, én pedig nem akartam a tudatomig engedni a felismerést, te kicsinyítő képzővel illeted a kapcsolatunkat, lekicsinyled, mert nem tekinted, felnőttnek, életrevalónak, erősnek, és viszontagságoknak ellenállónak.

olvass tovább

A féltékenység vasmarkában

Aki féltékeny, annak szívét vasmarokkal szorítja össze a kegyetlen, ösztönös érzés. Nem lehet hibáztatni érte. A féltékenység érzése mindannyiunkban megbújik, mint egy, már egyszer megkapott fertőzés, ami lerombolta lelkünk immunrendszerét. A féltékenység ott él bennünk, elrejtőzik mélyen az idegpályáink mentén, alvó, alattomos, bármikor kitörni készülő állapotban.

olvass tovább

Viszlát egy következő életünkben

Ül a vállamon ez a szerelem. Kitárt, óriás szárnyakkal, beterít, kisajátít, magának akar. Éjszakánként a mellkasomra ül, a csend és a sötétség felerősíti a hangokat és minden érzést mikroszkóp alá helyez, és kényszerít, nézzek bele, szembesüljek, definiáljak és analizáljak. Túl sokat vár tőlem. Éljek együtt e rendellenes szerelemmel, viseljem el.

olvass tovább

Értékellek, mint embert, de…

Vegyük most górcső alá a leggyakrabban előforduló szakítós sablonszövegeket, és elemezzük kicsit azokat. Én személy szerint majdnem mindet kívülről fújom már. Kezdjük, talán az "Értékellek mint embert, de..." kezdetű talán leghumánusabb verzióval.

olvass tovább

Életem egy borderline férfival

Vörös a tűsarok, a ruhám is az. Nyári este van, az ablakon árad be a nehéz virágillat. A falak ontják a forróságot, az utca tele emberekkel, távolról hallatszik a parti árusok készülődése, élőzene hangjai is beszűrődnek. A tengerparti szél cibálja, tépi a zsalugátert, kitámasztom. Kihajolok az ablakon és látom, hogy letépsz egy ágat a leanderbokorról, mindjárt felhozod nekem. Megérzed, hogy nézlek fentről, mit nézlek, gyönyörködöm benned. Kimondhatatlanul jóképű vagy.

olvass tovább