A megfelelő ember

A megfelelő embert a következő hazai és nemzetközi terminusokkal is illethetjük: igazi, Ő, a nagy Ő, Mr. Big, Prince Charming, az ideális férfi. A megfelelő ember sokszor álruhában jár, és nem ölti magára azon tulajdonságok nagy részét, amelyeket a női magazinok burkoltan alapfeltételként megjelölnek. Mindezek ellenére előfordul, hogy a megfelelő ember kizárólag a mi szemünkben vált tökéletessé, mégis úgy teríti be reménysugárral az életünket, mint nyári napfelkelte után az első melengető napsugár a harmatos mezőt.

olvass tovább

A fiúk nem sírnak

Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.

olvass tovább

Milyen férfit akarnak a nők?

Legyetek igazi gyöngyhalászok. Vegyétek észre a valódi női ragyogást és különböztessétek meg a hamis imitációktól. Néha kapargassátok meg a felszínt és csodálkozzatok rá, mi minden rejlik alatta. A hamis utánzatokról hamar kiderül majd, csak az életet keserítik meg, pókhálócsapdájukból viszontagságos úton, legtöbbször fájdalmak árán menekülhettek.

olvass tovább

Az emberi méltóságról

Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.

olvass tovább

Hova tűnt a férfiak szeretete?

  • 2019. április 05.

Nem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.

olvass tovább

Férfiak az életemből

Igazából, néhány elvétett kivétellel, hálás lehetek, hogy példás férfiak voltak az életemben. Sokat tanultam róluk. Olyan dolgokat mutattak meg nekem, amiket manapság olyan sok nő hiányol. Tartást, tisztességet, erőt.

olvass tovább

Hol vagytok, régimódi férfiak?

Hol vagytok, régimódi férfiak? Énekeltek-e nekünk bús-szerelmes melódiát az ablakunk alatt? Figyelitek-e, ahogyan halvány fény villan, függöny rebben, mert ott vagyunk, ott várakozunk mögötte, aprócska szobánk rejtekében, mi régimódi lányok. Hol vagytok, ti régimódi férfiak, akik nem tartotok minket őskövületnek, vagy lovagkorból visszamaradt, lóháton illedelmesen keresztben ülő, hibbant időutazóknak?

olvass tovább

Eltűntél

Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.

olvass tovább