Kulcsszó keresés /


Van miért tisztelni egy férfit

  • 2020. május 29.

Sokan azt gondoljuk, könnyű a férfisors, de abba nem gondolunk bele, hogy míg mi nők, bár sok dolgot másképpen, hitünk szerint mélyebben élünk meg, addig egy férfi ugyanezt képes átélni, átérezni, csupán azzal a különbséggel, hogy ők nem mutathatják olyan könnyen a világ felé fájdalmukat.

olvass tovább

Az én legnagyobb félelmem az, hogy egyszer elveszítem a szüleimet

  • 2020. május 28.

Egyszer megkérdeztem egy ismerősömet, hogy mi a legnagyobb félelme. – Nem, nem kérdezem meg mindenkitől, de a beszélgetés ezt hozta. – Az ismerősöm pedig durván fél másodperc gondolkodás után úgy válaszolt, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. „Attól, hogy egyszer elveszítem a szüleimet.”

olvass tovább

Az előítéletről

Oldalról sandítsz rám, csak a profilodat látom, mégis tudom, hogy engem nézel. Amit a szemed magadba szív rólam e rövidke idő alatt, abból rakod össze ítéleted mozaikkockáit, máris kész a rögtönzött, ösztönös személyiségteszt eredménye. Rám ragasztottad a címkét, pozitívat, vagy negatívat, a szemedben lettem megbélyegezve, belekényszerítve egy általad amatőr módon felállított személyiség kategóriába.

olvass tovább

Hova tűnt a férfiak szeretete?

  • 2020. április 20.

Nem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.

olvass tovább

Függővé válunk az érzelmektől

Szeretjük szorítani egymás kezét. Nemcsak addig, amíg kifehérednek az ujjaink, hanem addig, amíg el nem törjük a másik kézcsontjait. Nem azért tesszük ezt, mert fájdalmat akarunk okozni, hanem inkább azért, mert így próbálunk meg szeretni.

olvass tovább

A férfi is ugyanúgy küzd

Nem vagyok kibékülve a mai világ sztereotípiáival. Sőt, a női feminista téma sem tetszik, mert teljesen eltolódnak a lélek szerepek az emberek között. Nőként fel akarunk zárkózni egy patriarchális világhoz, és közben a saját női szerepünkről feledkezünk meg. És a férfiak?

olvass tovább

A párkapcsolatok csendes gyilkosa

Nem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.

olvass tovább

Meddig tart a kapcsolatunk?

Kapcsolatunk addig tart, ameddig érted a szavaimat. Nem pattannak le rólad, mintha simára csiszolt felület lennél, és én egyre csak szólítanálak szavaim színes kavicsaival, vég nélkül, céltalanul. Ameddig nem ismételgeted a múlt sérelmeit, szavaid nem végszavak, éles felszólító mondatok és ameddig nem horzsolnak, nem sebeznek, vagy nem találnak el halálosan.

olvass tovább