A nosztalgia örökre szerves része marad az életemnek

Mindannyian más forrásokból merítünk erőt és inspirációt, persze akadnak egyező pontok az életünkben. Én az elmúlt pár évben személy szerint mindig arra a következtetésre jutottam minduntalan, hogy számomra ez a forrás nem más, mint a nosztalgia vibráló képei a fejemben. Az emlékeim. Egy talán már porosodó, de a polcomról soha le nem kerülő, aranyborítással rendelkező könyv.

olvass tovább

A tükör előtt állva

Mintha mindig várnánk valamire. Belekerültünk egy állandó jelleggel váltakozó maszlagba. Egyszerre túl gyors és túl lassú. A peremen járkálok folyton ügyetlenül, hiszen nem mindig sikerül pontosan kicentizni a lépéseket.

olvass tovább

Hogyan küzdhetünk meg az elutasítással?

Az elutasítás az emberi lét szinte elkerülhetetlen velejárója. Senki sem járt még sikerrel a szerelemben vagy az életben anélkül, hogy ne kellett volna legalább egyszer szembenéznie az elutasítással. Mindannyian megtapasztaljuk, és mégis, amikor ez megtörténik, akkor érezzük magunkat a legmagányosabbnak, kitaszítottnak és nemkívánatosnak.

olvass tovább

Én nem akarom eladni magam

Túl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.

olvass tovább

Túl régóta próbálunk görcsösen megfelelni

Korábban úgy hittem, hogy minden, ami kicsit is a komfortzónánkon kívül esik, és más ütemben mozog a megszokottól, az csakis romboló, értelmetlen, illetve fájdalmas lehet. Mert hát, valamilyen okból kifolyólag, ezt plántáljuk a következő generációba is, még, ha nem is tudatos módon.

olvass tovább