Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





Köszönöm neked a nőt, aki melletted, általad lettem

Mélyen a szemedbe nézve próbálom közölni szavak nélkül, hogy legyél üdvözölve, örülök, hogy megérkeztél hozzám. Nem siettetsz, nem loholsz a sarkamban, nem kényszerítesz elhamarkodott döntésekre, időnként csak jelet adsz, nevető szemeiddel kacsintasz, itt vagy velem, és ha úgy akarom, lehetsz pihenőhely.

olvass tovább

Ami a férfit igazán vonzóvá teszi

Egy egészséges nő tekintetét odavonzza a külcsín, a kidolgozott elővillanó kockahas, az izmos, széles vállak, de az idő telik, és számos szívtöréses baleseten átesve ráébredünk, hogy a felébredő vonzalom egyáltalán nem a férfi bicepszéhez kötött. A régóta jól működő párkapcsolatokban ugyanis nem csupán a feromonok csapnak össze vadul, és írnak le bonyolult kémiai egyenleteket.

olvass tovább

Így lesz a kezdeti nagy szerelemből bántalmazó kapcsolat

Megjelenik egy tehetséges szívrabló, és mintha simogató selyemkendővel fedné le szemünket, úgy veszítjük el józan világlátásunkat és ítélőképességünket. Bizserget az érzés, és magával ragad a pogány szerelemösztön. Egyetlen pillanat alatt történik meg, karunknál fogva ránt a mélyre, belezuhanunk, belecsapódunk a toxikus vonzalomba.

olvass tovább

A párkapcsolatok csendes gyilkosa

Nem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.

olvass tovább

Kezdeti intő jelek, melyekből kiderül, hogy a kapcsolat kudarcra van ítélve

Egymásba kapcsolódó tekintetek, pattogó szikrák, szerelmi tűzijáték, és színtiszta vegytan. Játszanak velünk a hormonok, a fellángolás aligha tudatos, és szakértők szerint a szerelemhormon két év után elillan, mintha csak feromon parfümöt fújt volna testünkre a szenvedély. A szerelem tudattalan, gyönyörű zuhanás, habkönnyű, rózsaszín pillecukor-álom, szép remények, együtt álmodás, közös jövő szövögetés.

olvass tovább

El kell engedned, időnk lejárt

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.

olvass tovább

Nekünk dolgunk van egymással

Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább

Amit soha ne tegyél meg senki szerelméért

Egy érzelmileg érett nő megtanulta szeretni, értékelni, és tisztelni önmagát. Megtapasztaltunk már fájdalmas szívtöréseket, és álltunk életösvények elején szorongva, kétségek között, merre induljunk. Megbotlottunk, felálltunk, koronát igazítottunk, és tanuljuk sorra az élet leckéit.

olvass tovább