Esélytelen leülni, és visszafejteni a dolgokat. Kielemezni fejben, hogy ő pont miért most, miért rajtunk és miért így lépett fel. Sokszor nincs is rá logikus magyarázat, mert a magyarázat a másik fejében található tervekben van. Mi csak egy eszköz vagyunk a másik rosszindulatának vagy játszmájának kivetülésére.
Hogyan kezeljük a helyzetet? Tudjuk egyáltalán kezelni? Megtépázott önbizalommal, a folyamatos lelki játszma által kicsi liliputiként járva a másik árnyékában, hogyan tudjuk újra felépíteni önmagunkat? Nincs értelme gyűlölködni. Nincs értelme kihasználtságunk minden keservét a másikra fogni. Választás mindig van és felvállalni a felelősséget magunkért a legfontosabb lépés. Felvállalhatjuk azt is, hogy hagyjuk magunkat szenvedésben, de attól az erre érzéketlen ember aki kiváltotta ezt belőlünk még vígan éli az életét tovább. Sokszor fel sem fogják, hogy mit okoznak a másikban. Csak piócaként szállnak egyik emberről a másikra, kiszipolyozva belőlünk az életerőt és feltöltekezve mennek tovább. Kár egy gondolatot pazarolni rájuk. Ők ilyen lélekszinten vannak. Mi viszont választhatjuk azt, hogy megtanuljuk, amit általuk az életből megtanulhatunk és tovább lépünk. Felépítjük magunkat darabjainkból, és egy másik szintről már előre felismerjük az ilyen embereket. Ha elég rutint szereztünk már az életben akkor láthatjuk az érzéketlen tekintet mögött megbúvó fájdalmat. Kirekesztettséget. Megpillanthatjuk az okot, ami ilyenné formálta őket. Ezáltal ha a bántás nem is ér minket kevésbé fájdalmasan már tudjuk: ők tehetnek vagy nem tehetnek róla, ilyenné értek meg. Mi pedig hozhatjuk azt a döntést, hogy csendben, nyugalomban ellenállunk.
Ha elég figyelmesek vagyunk a saját sebeinkre, akkor megtanulhatjuk megerősíteni magunkat. Igazából minden érzéketlen ember tanítás számunkra, mert megmutatja a sebezhető pontjainkat, ahol nekünk még van fejlődési irány. Igazából nemcsak mi tartjuk a tükröt, de ránk is vetülhet a tükröződésből. Emeljük fel magunkat abba a magasságba, ahol már nem számít, hogy a másik mit lát, vagy mit szeretne belőlünk kinyerni. Hiszen ha magunkból adjuk amilyenek vagyunk, feltételek és megítélés nélkül, őszintén és kendőzetlenül, felvértezve saját értékeinkkel, akkor már nem fognak fogást találni rajtunk. Ők tovább mennek, olyan emberek felé, akiktől megkapják a nekik kijáró figyelmet, mi pedig tapasztaltan kezeljük a helyzetet. Valójában jobban megismerjük önmagunkat általuk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez