Gratulálok, elvesztetted azt a nőt, aki tényleg akart téged

Az igazság az, hogy féltél. Túlságosan féltél, hogy beengedd őt a szívedbe. Talán az volt az oka, hogy könnyen sebezhetőnek érezted magad, egy korábbi sérelem miatt, ami nagyon fájt neked. Azonban annak ellenére, hogy ő megmutatta neked időről időre, újra, és újra, hogy más, mint az eddigi barátnőid, de te mégis úgy gondoltad, hogy beskatulyázod őt is ugyanabba a csoportba, mint a múltbéli nőket az eddigi életed során.

Amikor a kezét nyújtotta, te a karját vetted el. Imádkoztál, hogy ez az odaadása feléd, ami a legnagyobb gyengesége volt, csak nem tudott róla, maradjon meg, de végül ez vezetett ahhoz, hogy elvesztette önmagát…A legrosszabb napjaidban is veled maradt. Hűséges, és elkötelezett volt irántad, ő mindig csak a jót tette veled, úgyis, hogy tudta, de nem érdekelte, hogy soha nem vállaltad fel őt. Aztán egy nap hozott egy döntést, hogy elég volt, és elhagyott.
Nem válaszolt a hívásaidra, nem akart téged látni soha többé. Elvesztetted őt, amikor úgy döntöttél, hogy nem elég jó neked, és te inkább magadra szánod az időt újra, és újra. Az elismerés, és a hála hiánya ráébresztette, hogy egyedül harcol ebben a kapcsolatban, a te figyelmedért. Ügyes voltál, te elérted azt is, hogy egy nő magányosan érezze magát, miközben veled van.

Most, hogy elment, már rájöttél, hogy elbaltáztad, de már túl késő. Hiába keresed minden más nőben, soha nem fogod megtalálni senkiben. Egyedülálló, különleges, csodálatraméltó teremtés volt. Nem csak azért, mert ő volt valaki, hanem mert olyannak fogadott el téged, amilyen voltál. Azonban csak gratulálni tudok, mert végleg elvesztetted azt a nőt, aki téged akart!

• elveszíteni valakit érzések viszonzatlan szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mertain Lilla