Kövess minket Facebookon.
Sokszor úgy gondoljuk, hogy az egyedüllét nehéz és magányos időszak. Azonban érdemes néha egy kicsit más szemmel nézni ezt és azokra a dolgokra helyezni a fókuszt, amelyek hozzájárulnak a belső fejlődésünkhöz. Bizonyított tény ugyanis, hogy az egyedül eltöltött idő igenis fontos minden ember számára a későbbi boldogságának érdekében.
olvass továbbA nyugat-európai emberek többsége mélyalvásban tölti az életét. Felkel reggel, felvesz egyet a szekrényében tárolt régi "lábbelik" közül, majd útnak indul és végig csinálja az egész napját úgy, hogy fogalma sincs, mi értelme volt egyáltalán ennek az egésznek. Mert a legtöbben nem a saját életüket élik. Pusztán ismétlik azokat a működésmódokat, amiket a szüleiktől, hozzájuk közelálló személyektől gyerekkorukban láttak. Ám azok a dolgok, amik gyermekkorunkban túlélésünket segítették, ma már boldogságunk útjában állnak. De melyek ezek a régi cipők pontosan? És hogyan léphetünk ki belőlük?
olvass tovább
Virág Klaudia
Kritikusan állunk önmagunkhoz. Sok emberrel találkoztam, akik hihetetlenül keményen dolgoznak önmagukon, de még mindig aggódnak, mert rengeteg hibát vélnek felfedezni önmagukban. Ezek az emberek mindig jobbak akarnak lenni. Amikor nem felelnek meg a saját elvárásaiknak, a hiány állapota eluralkodik a teljes életükön.
olvass tovább
Király Eszter
Az üres emberek csak az üreseket vonzzák, mindig ezt mondtad. Megtalálják egymást, belefúrják magukat a másik üres tekintetébe, és megpróbálnak valamit kivenni ebből a hasztalan kapcsolódásból, és úgy tesznek, mintha értelme volna az együttlétüknek. A fotókon mosolyognak, és összeér a válluk, de közben saját pózukat igyekeznek trendivé tenni, csak a szájuk nevet.
olvass tovább
Varga Andris
A félelmek, mint fának a gyökerei, sok esetben összenőnek a vágyakkal. Vágysz valamire, de a vágyad eléréséig tartó út magában hordozza a félelmeket is. Ha kezeletlen marad a félelem, akkor érintetlen marad a vágy. Ennek felismerése útjelző lehet: ahol a félelem van, ott fejlődési lehetőség, ott szabadság vár.
olvass tovább
Barna Berni
Rengetegszer hallom azt az mantrát, hogy: "ha akarná, megtenné, ha akarna, itt lenne, ha fontos lenne neki, csinálná", és sorolhatnám a végtelenségig.
olvass tovább
Varga Andris
Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.
olvass továbbTalán nem kell mindennel szembenézni, de néhány dologgal igen. A konfrontációtól való félelem egészségtelen helyzetekben tarthat téged és megakadályozhatja az érzelmi és mentális fejlődésedet is. A konfrontációtól való félelem eredhet az önmagunktól való félelemből vagy a szóban forgó személytől való félelemből. Még az is előfordulhat, hogy bizonytalanok vagyunk a helyzetben vagy abban, hogy érdemes-e konfrontálódnunk.
olvass tovább
Virág Klaudia
Csörög az óra, és már az ébredés pillanatában, végig futtatod az aznapi teendőidet. Egy újabb nap kezdődik, indulnod kell dolgozni, helyt kell állnod a munkádban, ahol lehetőleg jó kapcsolatot is kéne ápolni a kollégáiddal, munka után elintézni az apró-cseprő dolgokat, melyeket már, amúgy is napok óta halogatsz. Párkapcsolatban élőknek időt, figyelmet szentelni egymásnak, vonzó nőnek maradni este 8-kor is, két mosogatás között, hulla fáradtan. Ne adj isten, ha gyereked van, értékes időt tölteni vele is, gondoskodni róla, és ugye ott van a házi munka..
olvass tovább
Virág Klaudia
Az állandóan kiszámíthatatlan környezetben való félelem, stresszt okozhat, illetve más pszichológiai problémákhoz vezethet, mint például a depresszió és a szomorúság, sőt fizikai betegségek is a következményei lehetnek. A jövő bizonytalansága, az életet veszélyessé teszi és így a környező világ kellemetlennek tűnik.
olvass tovább
Virág Klaudia
Mindannyian ugyan azt szeretnénk egy kapcsolatban, kölcsönös érzelmeket, megbecsülést, tiszteletet, bizalmat, nyitottságot, növekedést. Mind arra vágyunk, hogy egy kapcsolatban önmagunk lehessünk és hogy a szeretett társ, elfogadjon minket, lássa az értékeinket, ahogyan mi is látjuk a másik értékeit.
olvass továbbMég ha igyekszünk is a lehető legjobbat feltételezni a körülöttünk lévő emberekről, akkor sem árt nem csak a kimondott szavaikra fókuszálni, hanem a mögöttes jelentésükre is. És mint tudjuk, a testbeszéd mindig elárulja, mit is gondol a másik. Csak figyelnünk kell.
olvass továbbA kapcsolatfüggőség azt jelenti, hogy valaki retteg a magánytól, az egyedülléttől, ezért mindenáron párt akar tudni maga mellett akkor is, ha az aktuális ember nem megfelelő számára, netán rosszul bánik vele. De mik is ennek az okai?
olvass továbbMinden kornak megvannak a maga ideáljai, és így a társadalom által felállított elvárások is azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene öltözködnünk, milyen legyen a stílusunk vagy éppen az ideális testsúlyunk. Természetesen ezeknek a kritériumoknak megfelelni szinte lehetetlen (és lássuk be, hogy fölösleges is), azonban akkor jön csak a neheze, amikor ehhez igazítjuk a saját elvárásainkat is, ráadásul magunkkal szemben.
olvass tovább
Varga Andris
A minap egy baráti társaságomban feljött a téma, hogy vajon létezik-e egészséges féltékenység… Szerinted létezik?
olvass tovább
Virág Klaudia
Az introvertált személyt, az emberek többsége egyszerűen beskatulyázza a „magának való”, félszeg embertípusba, pedig ezek az emberek koránt sem ennyire egyszerűen osztályozhatóak. Közöttük is vannak olyanok, akikben fellelhetőek extrovertált jellemzők is. Carl Gustav Jung a Lélektani típusok című, 1921-ben elkészült könyvében ír a személyiségtípusokról, ahol először lett publikálva az introverzió, mint személyiség típus. Ezen belül 4 különböző introvertált személyről beszélhetünk, lássuk melyek ezek!
olvass tovább
Hári Katalin
Nehézséget okoznak nekünk a társas kapcsolataink, míg saját magunkba nem vagyunk „szerelmesek”. Milyen érdekes az élet, hiszen összezár magunkkal, de a többit ránk bízza. Próbálunk mások által közel kerülni magunkhoz, inspirálódni belőlük. Amíg nem tudjuk határainkat, mások átléphetik azt, és eléggé tud fájni.
olvass tovább
Virág Klaudia
Milyen függő játszmákban tartod magad még? Miért kötöd még magad, ahelyett, hogy inkább szabadon repülnél? Miért akarsz másoknak megfelelni? Nincs szükséged arra, hogy mindenki szeressen, ha te százszázalékosan szereted és becsülöd önmagadat. Ne keresd görcsösen a visszajelzéseket, ne mások véleménye alapján ítéld meg a saját értékességedet. Ez egy olyan negatív szokás, ami nem fog sohasem felemelni, csak még jobban a mélybe taszít. Mondj igent magadra, és vedd be a leszarom tablettádat. Nem kell másokat meggyőznöd arról, hogy mennyit érsz. Pontosan elég, ha te tudod, hogy mennyire csodálatos ember vagy.
olvass tovább
Tóth Éva
Sokan a külvilágnak élünk. Számít, a presztízs, fontos, hogy mit lát belőlünk a nagyérdemű közönség. Dobáljuk fel a közösségi oldalakra minden pillanatainkat, idézeteket, gondolatokat, fotókat, élményeket osztunk folyamatosan. A kapcsolatainkat vagy éppen a párkeresésünket is a nyilvánosság előtt éljük.
olvass továbbVan, amikor valaki már annyiszor esett ugyanabba a hibába, hogy szinte sikítva fut a másik irányba, ha azt érzi, hogy érzelmek kerülhetnek a képbe az ő oldaláról. Ez nem azért van, mert nem akarna nyitni a másik felé, hanem mert fél. Fél, hogy újra visszaélnek a bizalmával. Néha ez a túlzott óvatosság ridegségnek, elutasításnak tűnhet. De van pár mód arra, hogy különbséget tegyünk az ignorálás és a sérüléstől való félelem között.
olvass tovább
