Mostanában mindenhol az elférfiasodott nőkről és az elnőiesedett férfiakról hallani. Mindkét nem tökéletes önigazolásaitól zsong a fülünk.

A nők váltig állítják, hogy ők a férfiak miatt kényszerszinglik, a férfiak ezzel szemben kitartanak amellett, hogy ők lennének hűségesek, főleg ha lenne kiért, de egy karrierista robotért ők biztos nem lesznek azok.

Minthogy a csapból is általában azért engedsz vizet a poharadba, hogy csillapítsd a szomjad, és nem azért, hogy analizáld a vizet, így talán mindkét oldal jobban járna, ha nem a másikat minősítené, hanem a saját portáján söprögetne. Abból az igazságból kiindulva, hogy mindig az teremtődik, amire a figyelmedet irányítod, nem nagyon kell csodálkozni azon, ha a másik nem leértékelése még több olyan szituációt generál az életedben, amit minősítesz. Eztán pedig jogerőre emelkedik a megfigyelésed, hogy milyen rongydisznó minden nő, illetve minden férfi (megfelelő rész aláhúzandó), és lám, én megmondtam, így legyen ötösöm a lottón.

Hatékonyabb megoldásnak tűnik, ha mindenki saját magában venné sorra és erősítené azokat a férfi, női és egyáltalán emberi értékeket, amiket fontosnak tart, hogy a végén egy olyan embert sodorjon elé a sors, akit nem kell minősítenie.

• férfiszemmel férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!