A mai fitnesztrendek eladhatóságát nagyban javítja, ha a fekínált mozgásformát a funkcionális jelzővel is megtámogatják. És ennyi nagyjából elég is a résztvevőknek ahhoz, hogy boldog elégedettséggel távozzanak az adott óráról

A mai fitnesztrendek eladhatóságát nagyban javítja, ha a fekínált mozgásformát a funkcionális jelzővel is megtámogatják. És ennyi nagyjából elég is a résztvevőknek ahhoz, hogy boldog elégedettséggel távozzanak az adott óráról. Arról az óráról, mely lehet, hogy jóga volt, lehet, hogy erőfejlesztő edzés, lehet, hogy nagyon sok egyensúlyi feladattal telített, lehet, hogy kardió jellegű...és lehet, hogy valóban funkcionális...

De mit is jelen a kifejezés sportszakmai vonatkozásban?

Leegyszerűsítem:

SZERVEZET –és SPORTÁG AZONOS. (Ebben gondolkodj, amíg ezt a cikket olvasod, legfeljebb nem értesz majd egyet velem a végére.)

Eredetileg a funkcionális edzéssel az volt a cél, hogy a mozgás szervrendszerét és tulajdonképpen az egész testet (beleértve az idegrendszert is) aképpen foglakoztassák, amely az számára a leginkább sajátja, amely gyakorlatok által a legközelebb kerül kondicionális képességeinek optimalizálásához.

Ezek az:

• erő
• állóképesség
• hajlékonyság
• koordináció
• gyorsaság.

Vagyis, hogy olyan edzésformákat kínáljunk a sportolónak és olyan mozgásmintákban gyakorlatozzon, melyek segítenek neki a képességeit ideális szintre fejleszteni, hogy céljait megvalósíthassa.

Érzed már a buktatókat?

1., A sportolót, vagyis az egyént vesszük alapul! Az egyént, aki egyedi. Az egyedit, hogyan foglalkoztathatom csoportban? Vannak persze olyan általános alapelvek, melyek a legtöbbünkre ráhúzhatók és alkalmazhatók, de ezek nagyvonalakban fedik le a valóságot. Azt kell néznem, hogy a sportolóm –legyen akár átlag ember- milyen adottságokkal rendelkezik. Az említett kondicionális képességeket milyen szinten birtokolja. Hol vannak a hiányosságai, melyeken szükségszerű fejlesztenem edzőként ahhoz, hogy komplexebb, fizikális szinten kiegyensúlyozottabb legyen (A lelki kiegyensúlyozottság, csak egy elkerülhetetlen következmény lesz.) Ha ezt sikerül megvalósítanom, akkor szervezete hatékonyabban fog ... hm....funkcionálni!

2., Természetes képességeket kívánunk javítani, amelyet csak úgy tudok megtenni, ha a természeteshez legközelebbi mozgásmintákban gondolkodok. Mi a természetes? Ebben a vonatkoásban nem más, mint hogy a szervezetem egy egységes egészként működő rendszer. Nem egyénileg, szeparáltan (izoláltan) működő izmok sokasága, hanem egy nagyon sok egymásba kapcsolt fogaskerékből álló, tökéletesen hangolt óraszerkezet, melyben ha a legkissebb kerék egyik foga sérül, vagy egy nagyobb, erősebb(!), oda nem illő kerék kerül bele, a rendszer akadozni fog, vagy működésképtelenné válik.

3., Kondícionális képességek ideális szintje, mindig az aktuális állapotot veszi figyelembe! Ugyanannak az egyénnek, más az ideális (elvárható) erőszintje, ha pl. sérülés után regenerálódik, vagy ha versenyidőszakban van. Ennek megfelelően más és más gyakorlatok lesznek számára a funkcionálisak.

4., És ami szintén elengedhetetlenül fontos, hogy az egyént annak megfelelően foglakoztassuk, hogy képes legyen a választott mozgásformákat gond nélkül teljesíteni. Akkor is ha azok a hétköznapi élet menedzselésével járó feladatok: lehajolok, felveszem, felrakom, lehúzom... és akkor is, ha egy versenysport extrém magas szintű kihívásaival szemben kell megfelelnie. Vagyis adott az egyén, meg az ő képességei és fel kell készítenem a leküzdendő akadályokra. Ha ezeket személyreszabottan mérlegeltem, csak akkor tudom megmondani, hogy számára egy gyakorlat, edzésmódszer,sportesztköz funkcionális-e vagy sem.

Most, hogy talán tisztul a fogalom, jövök és ellentmondok magamnak...

Vegyünk néhány páldát.

• Sokszor, amikor funkcionális gyakorlatokról beszélünk, valami képtelen egyensúlyi helyzetben gyakorlatozó ember képe jelenik meg lelki szemeink előtt, aki minden végtagjában egy valamilyen sportszert használ. Ez a funkcionális? A koordinációt valóban ilyen extrém körülmények között kell tréningezni? A válasz, ha az illető a Cirque Soleil társulat tagja, akkor igen. Neki képesnek kell lennie megoldani egy ilyen jellegű fizikai kihívást. A nagymamámnak viszont ugyanez, nemhogy nem funkcionlis, de sérülésveszélyes és akkor most semmit nem mondtam.

• Funkcionális, ha a gyakorlatozó személytől azt várom el, hogy híd helyzetéből nézzen ki előre a karjai között? Egyfelől nem, hisz ez egy extrém fokú hajlékonyság a gerinc ízületeitől, másfelől, ha „csak” ennyit tud, egy ritmikus gimmmnasztika versenyen pontot sem érdemel a versenyző.

• Funkcionális ha mégis izoláltan erősítek egy izmot, gép segítségével? A szervezet szintjén semmiképp, de egy testépítő versenyző esetében, mégis szinte elkerülhetetlen.

Ez utóbbi példák esetében a kérdés sokkal inkább az, hogy maga a versenysport funkcionális-e (szervezetazonos-e) vagy sem. És ezt a kérdést a legtöbb teljesítményorientált sport esetében feltehetnénk.

A célom az, hogy mielőtt bármely gyakorlat vagy edzésmetódus fölött ítéletet hírdetnénk, hogy az funkcionális-e vagy sem, gondoljuk át, hogy milyen kritériumok mentén hozunk döntés.

Góg Anikó

• edzés funkcionális edzés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!