Te mennyire vagy szétesve?

Valószínűleg többségében fogalmunk sincs róla, hogy mennyire is vagyunk szétesve. Ugyanis viszonyítunk a körülöttünk élőkhöz, meg az országhoz, meg kábé mindenhez. Mivel az egész meglehetősen szét van esve, mentálisan, erkölcsileg, egészség és élet minőség tekintetében, többnyire nem vesszük észre azt, hogy ez nem éppen a legjobb. Ha finoman fogalmazok.

Szét vagyunk hullva testileg, lelkileg.

Szét vagyunk hullva a gondolkodásunkban, az érzelmeinkben. A világhoz viszonyítva persze ezt nem látjuk akkora katasztrófának, hisz mindenki így van. Ezt tartjuk normálisnak. Azt tartjuk normálisnak, hogy egy kor után leépülünk testileg és lelkileg. Széthullunk attól az élettől, amit élünk. Hogy természetessé lesz, hogy az életünk egy idő után a leépülés felé tart. Fáj, szenved, felad. Természetesen a test lassan valóban az időé lesz, de valójában ez csak egy formai dolog. Mert a lényeg, a tudatosság.

Vagyis az kéne, hogy legyen. De olyan szinten vagyunk megmérgeződve minden által, hogy a tudatosság fel sem tud merülni. Nem történik meg az a fajta egészséges felismerés, amikor egy pillanatra megállunk és rálátunk az élet egészére, úgy ahogy van. Pedig ha meglátnánk, hogy micsoda tudati, lelki és testi mérgezettség alatt állunk, azonnal ösztönözve lennénk az új hozzáállás kifejlesztésére. Sajnos ezeknek a mérgeknek a felismerése pont azért ilyen nehéz, mert egy fátylat von az elménk köré, olyan, mint a drogok. Mert valójában azok is. Mivel a társadalom nagy része be van állva ezektől a cuccoktól, ezt tartjuk normálisnak.

Az történik, hogy fogalmunk sincs magunkról, a test, a lélek működéséről és senki nem is tanított meg minket arra, hogy létezik egy másfajta élet.

Egy olyan, ami a mérgeken túl van.

Ezek a mérgek nagyon alattomosak, érintik az egész viselkedésünket és az egészségünket is. Gondolom, nem mondok újdonságot, ha kitérek arra a nagyon egyszerű fizikai tételre, hogy minden rezgés és hat egymásra. Lényegében az életed minőségét az határozza meg, ha ezt az egyszerű tényt felismered.

Ha egy olyan közegben élsz, ahol az elégedetlenségen, a gyűlölködésen, a versenyen, a harcon van a fókusz, akkor a te energiád és gondolati, érzelmi világod is ehhez alkalmazkodik. Ez lesz a valóságod. És mivel ez nem egy pozitív energia, elkezdődik a széthullásod, mint ahogy a környezetednek is. Ha a közeg, amiben élsz ezt tartja természetesnek, fel sem ismered azt, hogy lehetne máshogy, hiszen ezzel vagy mérgezve.

Nagyon egyszerű ez más dolgok tekintetében is. Ha iszol, cuccuzol, olyan ételeket eszel, amelyekben benne van a nagyüzem energiája, mind a részeddé válik. Nem csak a tested, de a tudatod is mérgezett lesz. Aztán pedig ezt adod tovább a gyermekeidnek és ők a saját gyermekeiknek.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.