A fokhagyma hagyományos gyógyszer a népi gyógyászatban. Még a boszorkányűzésben is szerepet kapott, ami azt bizonyítja, hogy akkoriban igen csak hittek hatóerejében.

Legtöbb esetben beválik a fokhagyma, mint gyógyszer, de mint minden mással, ezzel is bánjunk módjával. A fokhagyma egészségmegőrző szerepéről már Kr.e. 1500-ban tudósítottak; papíruszra jegyezték fel az egyiptomi tudósok az illatos gumó 22-féle orvosi alkalmazását. Herodotosz a neves görög történetíró megemlíti, hogy a Kheopsz-piramist építő munkások azért bírták az embertelenül nagy igénybevételt, mert táplálékuk egyik legfontosabb összetevője a fokhagyma volt. Babilonban a király és udvartartása naponta 26 kg! fokhagymát fogyasztott el. Hasonlóan elképesztő adatokat ismerünk sumér, asszír, föníciai és zsidó forrásokból is. Mindez arra utal, hogy a fokhagyma az orvostudomány és a gasztronómia történetének is egyik fontos fejezetét alkotja.

Őshazája Közép-és Nyugat-Ázsia. Európába állítólag  Dzsingisz kán lovasai hozták be, akiknek süvege is fokhagymafejre emlékeztetett. A különleges ízű és illatú fűszernövény hamar népszerűvé vált a kulturnépek körében is. Felhasználása végigkíséri az emberiség kultúrtörténetét, mert jelentősége, szerepe a legújabb korban sem halványult el, különösen azután, hogy 1858-ban Louis Pasteur felfedezte a fokhagyma baktériumölő képességét. Az orvostudomány még napjainkban is tartogat meglepetéseket: 1983-ban Sidney Belman amerikai biokémikus laboratóriumi kísérletei során rájött, hogy az egerek bőrének fokhagymaolajos ecsetelésével meggátolható a daganatok kifejlődése. Gyógyszerként már a régi arab orvosok is használták különböző betegségek ellen.

A fokhagyma az alábbi hatásokkal bír: antioxidáns, immunerősítő, koleszterincsökkentő, fertőtlenítő, értágító, féregűző és megelőzi a vérrögképződést. A fokhagyma tehát ebben az értelemben egy igazi gyógynövény.

• egészség fokhagyma táplálkozás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!