Ha eléggé tiszteled magad

Volt már olyan, hogy visszatekintettél a múlt egy-egy darabkájára és nem értetted, hogy miért viselkedtél úgy, ahogy? Hogy miért hajtottál fejet olyan dolgok előtt, amik nem szolgálták a fejlődésed, hogy miért mondtál igent, amikor minden porcikád nemet kiáltott? Hogy mégis hol volt a tiszteleted magad iránt?

olvass tovább

Könnyű velem

Könnyű, ha odafigyelsz, ha nem csak a felszínt látod, hanem a mélyben húzódó parányi részleteket, amikhez talán csak akkor jutsz hozzá, ha csákánnyal indulsz neki a lelkem kibogozásának.

olvass tovább

Csak egy „talán” voltunk

Néha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.

olvass tovább

Újra és újra ugyanaz a sztori

Seggfejnek lenni elkerülhető. Találkozni velük elkerülhetetlen. Bevonzani őket pedig… miért is történik meg? Miért van az, hogy újra és újra olyan ember ölelésében találod magad, aki profi abban, hogy teljesen kicsináljon érzelmileg?

olvass tovább

Hidd el, fognak még jól szeretni

Tudom, hogy többre van szükséged, mint egy lagymatag ígéretre, ami megnyugtatóan próbál végigsimítani a válladon, zavartan köhécsel egyet és amikor látja, hogy nem vagy vevő rá vállat vonva továbbáll. Tudom, hogy olyanra van szükséged, aki marad.

olvass tovább

Tudod, elszúrtuk

Hetek óta nem láttalak. Nem a te hangod, ami köszönt, ha kapkodva veszem fel a telefont, és bár látom, hogy nem a te számod- remélem mégis, hogy az ismerős basszusod zengi majd be a teret. Hogy akkor felsóhajthatok, kissé megkönnyebbülten, de árnyalatnyi „miért?” mellékízzel a számban.

olvass tovább

A csalódás segít

Csalódni néha jó. Ezzel a mondatommal valószínűleg sokan nem értenek egyet, hiszen miért is kuckózna be egy kellemes érzés a mellkasunkba, miután átvertek, vagy éppen otthagytak? Miért is azonosítanánk a csalódást valami pozitív, szívet melengető érzéssel?

olvass tovább