Későn jössz rá

Tudod a kimondott szónak súlya van. Súlya, ami annyit nyom épp, hogy az elmémbe egye magát, hogy zuhanjon a mélybe, mint egy vasmacska. Ha ezt tudnád, akkor talán csöndben maradtál volna, de te is mindig pont akkor vagy hangos, amikor nem kellene. Ebben legalább hasonlítunk.

olvass tovább

Párkapcsolati dilemma: Ne gondold túl!

Miért nem ír, mi jelentett egy-egy elejtett mondat, vajon mit gondol. A fejedben kikapcsolhatatlanul pörög a kalkulátor, ami minden esetben arra jut: központ, baj van! A túlgondolás minden, csak nem a barátunk, hiszen lehet, hogy pont ez öli meg a pillanatot, a nyaka köré csavarodva, folyton kibogozhatatlan kérdésekkel traktálva azt.

olvass tovább

Nem leszek a menedékházad

Gondolkoztam. Végigpörgettem az agyamban minden egyes mondatod, és úgy néztem, ahogy az illúzióim elsuhannak mellettem, mint ahogy a vonat hagyja el a peront. Néztem a mellettem elszálló színes buborékokat, melyek az ígéreteid rejtették és hagytam, hogy anélkül pukkadjanak ki, hogy hozzájuk érnék.

olvass tovább

Most jó veled

Nem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.

olvass tovább

Nem kell görcsösen várnod valakire

Nem tudom, hogy hogy lesznek szerelmesek az emberek, és hol találják meg azt, akivel akár egy közös életet is el tudnának képzelni, azt viszont tudom, hogy nem feltétlen kell üresnek érezned magad, amiért jelenleg nem ez a prioritás az életedben.

olvass tovább

Ha már érzelmileg is felnőttél

Fájni fog. Lesz olyan, hogy bármerre nézel, ugyanaz a sztori köszön vissza rád, és nem fogod érteni, hogy miért. Lesz olyan, hogy hiába rángatod, hiába hiszed azt, hogy az a te ajtód, egyszerűen nem fog kinyílni és a kulcsod is beletörik a zárba. De egy idő után már nem fogod magad mindenért hibáztatni. Egy idő után érzelmileg is felnősz.

olvass tovább

A szerelem nem folytonos vihar

Sokáig azt hittem, hogy a szerelem leginkább egy viharhoz hasonlítható. Talán túl sokszor láttam a Vicky Christina Barcelonát, talán saját magammal szúrtam ki, amikor úgy idealizáltam a kapcsolatokat, mint valamit, amiért mindig küzedni kell. De rájöttem arra, hogy meguntam folyton küzdeni. Belefásultam. Egyszerűen nem akarok már mást, csak békét a vihar helyett.

olvass tovább