Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Seggfejnek lenni elkerülhető. Találkozni velük elkerülhetetlen. Bevonzani őket pedig… miért is történik meg? Miért van az, hogy újra és újra olyan ember ölelésében találod magad, aki profi abban, hogy teljesen kicsináljon érzelmileg?
olvass tovább
Varga Emese
Lassan felfogom, hogy több értelme van magamba szívni a pillanatot, hogy több értelme van hátra dőlni és azt hinni, hogy „most jó”, mint hogy folyton a jövőt kutassam.
olvass tovább
Varga Emese
Utólag mindig okosabbak vagyunk. Főleg, akkor, ha nem csak egy csalódáson esünk át életünk során, hanem több akadályt is az utunkba gördített az élet. De vajon ki, mivel vigasztalná fiatalabb énjét így évekkel később?
olvass tovább
Varga Emese
Kicsit olyan ez, mint mikor hajmosásnál a víz alá merülünk és nem halljuk, ha beszélnek hozzánk. Majd kibukunk és már értjük tisztán. Legalábbis a kimondott szavakat, a hátukra pakolt jelentést nem feltétlen. Hihetnénk akkor, ott, a víz alatt, hogy megsüketültünk. Hihetnénk azt, miután behunyjuk a szemünk, hogy sose látunk újra tisztán. De nem tesszük. Akkor miért van az, hogy az érzésekkel már máshogy bánunk?
olvass tovább
Varga Emese
Mindig vannak a környezetünkben olyan nők, akikre valamiért példaként tekinthetünk. Az erős nők pont ilyenek. De vajon hogy csinálják? Ezekre a dolgokra figyelj, ha közelebb akarsz kerülni a lelki békédhez, és nem akarod, hogy a mindennapok apró történései föléd tornyosuljanak.
olvass tovább
Varga Emese
Felismerem, hogy nem tudom megváltoztatni a környezetemben élő emberek hozzáállását és gondolkodásmódját. Nem tudom meggyőzni őket, hogy az én szemüvegemen keresztül lássák a világot, de talán nem is kell.
olvass tovább
Varga Emese
Mindenkinek van olyan időszak az életében, amikor nem igazán van megelégedve önmagával és tulajdonképpen bárki más bőrébe szívesebben bújna, minthogy szembe kelljen néznie önmagával. Azonban szerencsére az a pont is elérkezik, amikor már eléggé tiszteled magad.
olvass tovább
Varga Emese
Nem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
olvass tovább
Varga Emese
Csalódni néha jó. Ezzel a mondatommal valószínűleg sokan nem értenek egyet, hiszen miért is kuckózna be egy kellemes érzés a mellkasunkba, miután átvertek, vagy éppen otthagytak? Miért is azonosítanánk a csalódást valami pozitív, szívet melengető érzéssel?
olvass tovább
Varga Emese
Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
olvass tovább
Varga Emese
Nem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.
olvass tovább
Varga Emese
Az ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.
olvass tovább
Varga Emese
Túl rövid, hogy újra végighallgassam a a megkérdőjelezhető igazságod, amivel már annyiszor megkavartad a fejem. Túl rövid, hogy anyaoroszlánként védjem a szerelmünk romjait, pedig már rég a semmi után nyúlok és nincs mit védeni.
olvass tovább
Varga Emese
Persze, tudom, ő az, akit mindig is kerestél. Akinek az összes titkod elmondanád, akivel hajnali háromig szövögetheted a világmegváltó terveid a takaró alatt. Ő az, akivel minden olyan mesés lenne, ha végre melletted tenné le a voksát.
olvass tovább
Varga Emese
Tudod mi a legjobb érzés? Jelen lenni. Beledőlni a mostba. Lehajtani a teraszon a reggeli kávéd, úgy, hogy közben nem gondolsz arra, hogy milyen hibákat követtél el, amiket most már nem tudsz újrarajzolni vagy korrigálni. Behunyni a szemed és élvezni a napsütést, úgy, hogy nem aggódsz minden másodpercben a holnapon.
olvass tovább
Varga Emese
Volt már olyan, hogy azt érezted, hogy csak egy olyan megálló vagy a másik életében, ahol tévedésből szállt le, vagy azért hogy megpihenjen mielőtt továbbsiet? Hogy te vagy az, aki a másik hátát simítva hallgatja őt, te vagy az, akinek megszorítja a kezét és köszönömöt rebeg, miután kicsavarta a lelkét. Aztán az órájára néz, puha csókot nyom a homlokodra, majd közli, hogy menni kell.
olvass tovább
Varga Emese
Sajnos nem nehéz bedőlni ezeknek a cseleknek, hiszen a nárcisztikus emberek bármit megtesznek annak érdekében, hogy ők legyenek a figyelem középpontjában.
olvass tovább
Varga Emese
Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass tovább
Varga Emese
Adj valami olyat, amit nem tudok kisöpörni az elmémből, bárhogyan is próbálom. Ami miatt kieshet a számon, hogy nem gondoltam volna, hogy biztonságból is lehet szeretni. Pedig lehet.
olvass tovább
Varga Emese
Lehet, hogy tényleg én vagyok az. Hogy én leszek túl hamar izgatott, hogy az a baj, hogy a szemem mindent elárul, akkor is, ha a szám nem mozdul.
olvass tovább
