Hol vagytok, régimódi férfiak?

Hol vagytok, régimódi férfiak? Énekeltek-e nekünk bús-szerelmes melódiát az ablakunk alatt? Figyelitek-e, ahogyan halvány fény villan, függöny rebben, mert ott vagyunk, ott várakozunk mögötte, aprócska szobánk rejtekében, mi régimódi lányok. Hol vagytok, ti régimódi férfiak, akik nem tartotok minket őskövületnek, vagy lovagkorból visszamaradt, lóháton illedelmesen keresztben ülő, hibbant időutazóknak?

olvass tovább

Eltűntél

Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.

olvass tovább

Nekünk dolgunk van egymással

Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább

Ne zuhanj bele egy nárcisztikus csapdájába

  • 2019. február 23.

Egy nárcisztikus személy sokszor megtévesztő. Kedvessége, édes szavai olykor magával ragadják az embert. Idejekorán érdemes felismerni azokat a jeleket, melyek vörös posztóként lobognak előttünk, hogy még véletlenül se essünk bele abba a csapdába, ahonnan kijönni már igen nehéz.

olvass tovább

Tudod, elszúrtuk

Hetek óta nem láttalak. Nem a te hangod, ami köszönt, ha kapkodva veszem fel a telefont, és bár látom, hogy nem a te számod- remélem mégis, hogy az ismerős basszusod zengi majd be a teret. Hogy akkor felsóhajthatok, kissé megkönnyebbülten, de árnyalatnyi „miért?” mellékízzel a számban.

olvass tovább

Akivel képtelenség rendezni egy konfliktust – Ilyen egy passzív-agresszív társ

Műmosoly, heves bólogatás, látszólagos együttműködés, ál-harmónia. Idegesítő csendek, szurkálódó beszólások, áskálódás, intrika, szarkasztikus ugratás, tőr a szívbe. Hogy te mennyire nem érted a humort! Csak vicceltem, most miért fújod fel ennyire? Mindent túlreagálsz. Ferdítés, púderezés, halogatás, szétmálló adott szó, elpukkanó szappanbuborék álmok, etetés, ígérgetés, ellenérvek visszadobása, folytonos kibúvó keresés.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább

Mikor van vége egy kapcsolatnak?

Az úton nem kell mindenáron ketten haladnunk. Ahhoz kell igazi kurázsi, hogy észleljük és ki tudjuk mondani: szorongok, elárvult vagyok, és fogalmam sincs hogyan tovább, mégis egyedül haladok tovább. Hátrahagylak téged, aki visszahúz, aki ráül a lelkemre, és lélegezni sem enged. Aki a bőrömbe mélyeszti ragaszkodása karvalykörmeit, aki belőlem szívja az energiát, akivel csak látszólag haladunk, mert ezt vetítjük kifelé szép, színes, szélesvásznú filmen. De az emberek unják már a mozinkat, átlátnak rajtunk, cseppet sem vagyunk hitelesek.

olvass tovább