ÉLETÉRZÉS


Az élet igazságait mindig utólag értjük meg igazán

  • 2024. április 19.

Bár elsőre ellentmondásosnak tűnhetnek, ha belegondolsz mégis egyértelműek ezek az állítások. Ha még nem is tapasztaltad a saját bőrödön őket, hidd el, pár év múlva az összes beigazolódik. A következő paradoxonok segítenek, hogy közelebb kerülj a megoldáshoz az élet bármelyik területéről is legyen szó.

olvass tovább

A béke szigete – ez vagy nekem

Szerintem mindannyiunk életében volt már olyan periódus, amelyben, ha nem is hosszú ideig, de rövidtávon több olyan ember mellett állomásoztunk, akik nem érintették meg a lelkünket teljes mértékben. Vagy talán egyáltalán nem. Akik mellett inkább a konstans gyomorideg dúlt bennünk, mintsem a biztonság és a nyugalom érzése.

olvass tovább

Kockáztatás nélkül nincsenek igazi találkozások

Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek, ezek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, félünk feladni a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság.

olvass tovább

'Megbocsátunk, mert el akarjuk engedni a bennünk lévő haragot.' - A Dalai Láma gondolatai, az elengedésről és a megbocsátásról

  • 2024. április 11.

Kedvesnek lenni. Ez egy alapvető dolognak kellene, hogy legyen. A kedvesség ugyanis felszabadít és összekapcsol másokkal. Az élet néha kegyetlen, és sokszor nem azt kapjuk másoktól, amit remélünk. Ezért néha magunknak kell törekednünk a lezárásra és a megbocsátásra, a belső lelki békénk érdekében. Függetlenül attól, hogy a másik fél megadja-e nekünk ezt vagy sem.

olvass tovább

8 jogos elvárás, amit nagy hiba feladni egy kapcsolatban

Makacs, felfuvalkodott, sértődött gyerekként csetlünk-botlunk az emberi kapcsolatok bonyolult, bejárhatatlan rendszerében. Érzelmi zombiként viselkedünk olyan szituációkban, amikor egyetlen ölelés megoldana minden problémát. Vannak, akik egyenesen irtóznak a meghitt beszélgetésektől, és a kommunikációmentes, néma csöndekben elvárják a gondolatolvasást.

olvass tovább

Az emberi méltóságról

Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.

olvass tovább

Én. Te. Mi.

Nincs olyan organizmus ami környezet nélkül említhető. Már az anyánk méhében is környezetben vagyunk. A nyelv is, amikor beszélünk, olvasunk közös, a miénk, egy eszköz arra, hogy kapcsolódjunk. Ez a közeg se nem lehet elhanyagoló, se nem lehet autoriter, hanem mindenképp biztonságos és határtartó kell, hogy legyen.

olvass tovább