Kövess minket Facebookon.
„Ha megadod magad annak, ami van, és így teljes mértékben jelen leszel, a múltnak megszűnik hatalma feletted. A jelenlét a kulcs." – Eckhart Tolle szavai bőven jól leírják a megengedés hatalmát. Persze nem mindig ilyen könnyű ez.
olvass tovább
Kántor István
És a legkevésbé sem elismerés. Abban az esetben kivétel, ha egy ovisnak mondod, aki végre először nem pisilte össze magát, önállóan képes volt használni a cipzárt a kabátján vagy egyedül megfésülködött. Egy vezetőtől főleg nem elismerés, csak egy hányaveti dolog, amit szájszegletből odavet az illető.
olvass továbbIdőnként hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk. Különösen, ha olyan dolgokról van szó, amik esetleg magától értetődőnek tűnnek. Azonban nem árt észben tartani, hogy sokszor ezeket a dolgokat is elveszíthetjük, így amíg lehetőségünk van élni velük, addig kell hálásnak lennünk az életnek.
olvass tovább
Barna Berni
Mintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk. És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.
olvass továbbA túlaggódás sokunkat érint, hiszen manapság annyi dolgot fojtunk el magunkba, melyekről sokkal inkább beszélni kellene, mintsem kattogni rajta. Azt azonban már az elején kijelenthetjük, hogy az aggodalom sok jóra nem vezet. Hiszen egy olyan dolgot próbálunk ilyenkor kontrollálni, amit nem tudunk.
olvass tovább
Kántor István
Láttam, ahogy csoszog le a lépcsőn ósdi, zöld melegítőnadrágjában. Nem, nem teniszezni vagy kocogni indult. Mosolygott, ahogy meglátott, és vidáman odabökött néhány viccelődő szándékú szót.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Itt ülök, egy bögre kávé mellett, és azon gondolkodom, vajon melyik volt az a pont, ahonnan már nem volt vissza út? Ismered a bögrét, ahogy a gondolataimat is ismerted egykor. Tudod.. ez az a bögre, ami annyi helyet látott, és annyi titkunkat ismeri. Amit annyiszor dobozoltunk be együtt, majd csomagoltuk ki minden alkalommal, amikor együtt álltunk fel a padlóról.
olvass tovább
Király Eszter
A ghosting, a köddé válás furcsa képessége alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Némán beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan hülyén, aki nem érti a néma csendet, a megválaszolatlan üzeneteket, a kikapcsolt telefont, a lebeszélt, és soha sorra nem kerülő találkozásokat, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, ígéreteket, melyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak el, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék.
olvass tovább
Virág Klaudia
Csinos kis szobát rendeztem be neked egykor a szívemben, egy pici, de ékes, rejtett zugának bérlője vagy már hosszú ideje. Azt hittem rég túl vagyok rajtad, és a kapcsolatunk minőségét megfelelően vagyok képes magamban helyretenni. Ugyan miért lehetne az gond, hogy ettől függetlenül a szívemben a “különleges” feliratú szobában őrizlek, ettől még szerethetek mást, megmászhatok ismeretlen hegyeket, és szerelmes lehetek a szemeimet kápráztató új árnyalatokba. Nem igaz?
olvass továbbEgy hirtelen érzés, ami tudatosítja benned, hogy a szüleidet senki nem fogja pótolni. Mind tudjuk, hogy az elmúlás az élet rendjéhez tartozik, azonban amikor elérkezik a felismerés, hogy soha többé nem tudsz velük beszélni vagy átölelni őket, tudatosul benned, hogy ezen a ponton valami megváltozott. Édesapám elvesztése mélyen bennem van, annak ellenére, hogy már tisztább a fejemben a kép. Megosztom veletek azokat az érzéseket, amelyen én is végigmentem.
olvass tovább
Varga Emese
Nem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
olvass továbbEmberi kapcsolataink tükörként szolgálnak életünkben. Ahogyan azt is tudjuk, hogy kapcsolódásaink nem véletlenül alakulnak, köttettnek meg. Azt a tényt sem lehet elvitatni, hogy néhány ember transzformáló hatással lesz életünkre és sokszor olyan folyamatokat indítanak el bennünk, melyekre talán még fel sem voltunk készülve.
olvass továbbA szüleinkkel való kapcsolatunk az egyik legalapvetőbb és legnagyobb mértékben befolyásoló kötődésünk. Ha valaki úgy nőtt fel, hogy egészséges, stabil dinamikája van a szüleivel, más emberi kapcsolataiban is biztonságban érzi magát. De azok, akik gyermekkorukban nehézségeket szenvedtek el, azoknak nem csak emberi kapcsolataikban, de az önmagukkal való kapcsolatukban is problémákkal találják szemben magukat.
olvass tovább
Király Eszter
Az olcsó áru nem tartós használatra termett, senki nem tekint rá büszkén évek múltán is, nem mondogatja, igen, rá érdemes volt várni. Az egyedi darabokból csak néhány különleges példány van. Nem hivalkodnak a kirakatban, mégis elkápráztat a fényük, és a naponta arra sétáló férfi álmodozik, eljátszik a gondolattal, milyen is lenne, ha az övé volna.
olvass továbbSokan sokféle gonddal küzdünk. Tűnjön bármennyire is csillogónak valaki élete, fontos tudnunk, hogy mindez csak a látszat. Tökéletes emberek ugyanis, bármennyire hihetetlen, de tényleg nem léteznek. Ebből pedig egyenesen következik az is, hogy tökéletes életek sincsenek. Maximum elhazudott tündöklések, amik mögött legtöbbször jó mélyre ásott problémák húzod(hat)nak.
olvass továbbNagyon furcsa az élet. Néha magam sem tudom, hogy a dolgok, hogy tudnak ilyen gyorsan megváltozni. És ilyenkor jövök rá mégis arra, hogy tényleg semmi sem állandó. Hogy mindig, minden formálódik. Akár kívül, akár belül.
olvass tovább
Kántor István
Vannak néha látszólagos akadályok, amik a szó valódi értelmében nem állják az utadat, csak a fejedben válnak áthatolhatatlanná.
olvass továbbAz egyik leggyakrabban feltett kérdés honnan tudhatom, hogy mikor jött el az idő ahhoz, hogy kilépjek a kapcsolatból. Hogy mikor mondjál le a házasságodról, a következőket ajánlom. Ha a válás erkölcsileg szempont számodra, akkor mielőtt ezen az úton haladnál, próbáld meg először legalább egy évig.
olvass tovább
Király Eszter
Elhidegülni olyan, mint valakit önként, akarattal a sorsára hagyni. Mint betapasztani a fület, ha valaki segítségért kiált. Mint rázárni az ajtót egy síró gyerekre, mert hidegen hagynak, a terhemre vannak, és fárasztanak az igényei. Kihűlni hagyni egy szerelmet, olyan, mintha magára hagyni egy haldoklót, mert nem akarod már visszavágyni az élők közé, és nem szeretnél összeroppanni a fájdalomtól, hogy többé már nem lesz neked.
olvass továbbA címben szereplő mondat a német filozófus, Max Scheler szavait idézte, mellyel kiválóan össze tudjuk foglalni azokat a lélekromboló érzéseket, amiket az irigység képes kiváltani az emberekből. De még mielőtt önelégülten bólogatni kezdenénk, hogy belőlünk aztán semmi ilyesféle kórság nem jöhet elő, jó ha tudjuk, hogy ez a gonosz kis "lény" kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat megkísért élete során néhányszor. Ám, ha képessé válunk arra, hogy szolgálatunkba állítsuk őt holmi önmérgezés helyett, akár hajtóerőt is kovácsolhatunk belőle. S utóbbira olyan nagy szükség lenne idehaza, mint egy falat kenyérre.
olvass tovább
